Rohamosan épülő szocialista város valahol a Duna partján, az ötvenes évek elején. Ott tanárkodik, szervezi a piros betűs ünnepeket, vigyáz a focisták erkölcsére, és teszi, amit tenni jónak lát Csocsó, született Csomai Gusztáv. Ez a történet leginkább róla szól, az életvidám, optimista és örökké tevékeny Csocsóról, aki minden üldözés, macerálás és egyéb zaklatás ellenére is ember maradt az embertelenségben. Az eseményeket elsősorban a tizenhárom éves Pék Zsoltika naplójából ismerjük meg, aki számára Csocsó nemcsak oroszul kevéssé beszélő orosztanár, hanem atyai jóbarát és példakép is.