1958-ban egy idős férfi öreg kocsiján szeli át Angliát, hogy eljusson a tengerhez.
A komoly, vonalas öregúr Stevens, aki éveken át a Darlington Hall főlakája volt. Most éppen korábbi munkaadójának egykori házvezetőnőjét, Miss Kentont készül meglátogatni abban a reményben, hogy a nő, akivel hosszú időn keresztül szolgált Lord Darlingtonnál, talán beajánlhatná őt is a ház új tulajdonosánál, egy nyugalmazott amerikai szenátornál.
A hosszú út során Stevens visszaemlékszik a régmúlt nagy időkre, amikor Lord Darlington még a világ vezetőit látta vendégül, és amikor még úgy tűnt, más irányt vesz Britannia történelme.
Az emlékkép-töredékekből lassan összeáll a kép és lassan rájövünk, hogy a múlt mégsem volt olyan csodálatos, amint arra Stevens emlékszik, Lord Darlington döntései pedig korántsem voltak olyan bölcsek, mint azt akkoriban a ház alkalmazottai hitték. Stevens egyéni tragédiája is egyre nyilvánvalóbb: élete egyetlen célja az volt csupán, hogy másokat szolgáljon feltétel és kétkedés nélkül, miközben elszalasztott minden lehetőséget és szépséget, amit az élet nyújthat...