Két angyal száll le Berlinben. Nem bibliai figurák vagy képeslapból kivágott alakok, hanem ócska lódenkabátot viselő, jótét lelkek, akik mindent tudnak az emberekről, de szinte semmit sem tehetnek értük. Csak a gyermekek látják őket. Aztán az egyik angyal, megunva az angyali lét kívülállását, a valódi emberi életre lesz kíváncsi, s egy artistalány szerelméért emberré lesz.
A nyolcvanas évek közepén még kettészakított Berlinben játszódó - cannes-i rendezői díjjal kitüntetett - játékfilm, Wiim Wenders filozofikus, spirituális szerzői filmje az évtized iskolateremtő alkotásává vált. Curt Bois, történelem tanárként ül egy padon, a Fal árnyékában és azon elmélkedik, filozofálgat, hogy addig innen el nem megy, míg a Potsdamer Platzot újra meg nem találja. Wenders igazi próféta volt hazájában, nemcsak gondolkodó, alkotó filmrendező. Wenders kulturális emlékezete azt a hangulatot keresi, amelyet ez a város szimbolikusan kifejez ma Európában, és amely ugyanakkor felidézi a hatvan év előtti dinamikus, élettől duzzadó metropolist, és annak a maihoz hasonlóan dekadens és morbid kultúráját mint hiányt. Azóta már tudjuk, hogy a Fal leomlott, s Berlin élőbb, élhetőbb és színesebb, mint valaha volt, egykoron.
.12.német-francia filmdráma, 130 perc, 1987.