A magyar újhullám egyik legmarkánsabb műve Szabó István számtalan nemzetközi díjat nyert filmje. Játékosan meglóduló kamerája a képzelet szárnyán jár: a háborúban árvaságra jutott kisfiú néhány emlékből, különböző filmműfajok stílusában rekonstruálja Apa életét. Apa kedves használati tárgyainak, órájának, orvosi táskájának, szemüvegének, bőrkabátjának felhasználásával legendát sző személye köré: hős partizánnak, az üldözötteket a kórházban bújtató ellenállónak, új altatószert feltaláló híres orvosnak látja… A film nagy leleménye, hogy vizuálisan egybejátssza az apja után vágyó gyerek illuzórikus világát és ennek az időszaknak a történelmi valóságát: az országot gyereksorban tartó „bölcs vezér” mítoszát. A kisgyerek fantáziavilágán és az időközben felnőtt fiú visszaemlékezésein, érzelmein átsüt a korszak amnéziás történelme: Auschwitz, 1956, egy nemzedék árvasága, létbizonytalansága.