A regényíróként és színházi rendezőként is jelentős Ingmar Bergmanhoz Mozart, és Mozart operája, A varázsfuvola, azért is állhatott közel, mert Bergman e művet a humanizmus kiteljesedésének olvasta. És kétségtelen, ebben a beavatási operában a szabadkőműves eszmék és jelképek megjelenése is azt erősíti: olvasható és megrendezhető a Fény győzelmének operájaként. És mindebből következően Bergman rendezése derűs. Már az első percekben azt láthatjuk, hogyan hat Mozart a hallgatókra. A becsukott szemű, nyitányt hallgató nézők arcáról sugárzik a derű. Ahogy mindenkiből: aki megnézi ezt a némely jelenetében kifejezetten bájos – a Sarastrót alakító énekes a szünetben a Parsifalt olvassa – operafilmet.