A Szenteste különleges nap. Az emberek nyájasak, derűsek és nagyvonalúak. És több tallér van a zsebükben, mint máskor. Landfried asszony, az árvaház igazgatónője felszólítja az árvaház gyerekeit, hogy ma lehetőségük van valamicskét viszonozni abból, amit nap mint nap értük tesz. Az árvaháznak kevés pénze van. A szigorú és szívtelen Landfried asszony drágán eladta a gyerekek által készített cipőket és azt hazudta nekik, hogy a cipőket mind gyufás kötegekre cserélte. Éppen ezért megparancsolta minden kisgyereknek, hogy most a gyufákat kell eladni a piacon, a nagy hidegben. És mivel ma karácsony van, kitalálta a gonosz szipirtyó, hogy – “aki közületek a legtöbb garast hozza haza, kap tőlem egy libacombot. Akinek pedig lesz mersze pénz nélkül visszajönni a Landfried házba, azon megtáncoltatom a pálcámat, hogy újévig nem tud majd leülni.”
A távoli északon él a kis gyufaárus lány. Távol mindentől gyufát kínál az embereknek karácsony és újév éjszakáján. Rettenetesen hideg van, fázik, lázálmok gyötrik, egyedül képzelődik a családi ünnepekről, s közben meleget és fényt visz mindenkinek. Mélyen hisz abban, hogy pár gyufaszál megmelengeti a fáradt emberi lelkeket.